A RENDŐRSÉG KÖZLEMÉNYE – Eltűnt Turchányi Albert, 11 éves általános iskolai tanuló. A körülbelül 145 centiméter magas, zömök testalkatú, barna szemű, szemüveges, rövid, barna hajú fiú 2019. november 25-én, hétfőn az iskolai könyvtárból ismeretlen helyre távozott. Eltűnésekor zöld színű farmernadrágot és szürke „A CSAPATMUNKA AZ, AMIKOR SOKAN CSINÁLJÁK, AMIT ÉN MONDOK” feliratú pólót viselt.

Ugyanekkor Petőfi Sándor János vitéz című művében ismeretlen, új szereplő jelenik meg: egy zömök testalkatú, barna ­szemű, szemüveges, rövid hajú fiú… És ezáltal a mű igen különös fordulatokkal gazdagszik. Ám az új János vitéz nem mindenki tetszését nyeri el. Az indulatok elszabadulnak. Úgy tűnik, Magyarországot soha nem látott katasztrófa ­fenyegeti.

Hogy miért ajánlom a könyvet?

A Pagony legújabb sorozatába, az Abszolút Könyvekbe olyan 9-12 éveseknek szóló, olvasmányos és izgalmas könyveket válogatnak, amelyek abszolút lendületesek, abszolút színvonalasak, abszolút maiak. – Izgalmasnak tartom, ahogy az eredeti mű keveredik a mai elemekkel.

Bolyai matekosok egy csapatából az egyik fiú hirtelen a János Vitézben találja magát. Berti, azaz játékos nevén Vipmáj, végigkíséri Kukorica Jancsit a kalandján, persze, mivel ő is ott van, néhány dolog másképp alakul… : )

A történet folyamán sok eredeti versszakot átköltött Szabó Borbála, a szerző, amiken rengeteget lehet nevetni. Íme az egyik legjobb, amikor Berti egyszer csak a János vitézbe csöppen:

Hetedik fejezet: BERTIRE TÜZESEN SÜT LE

Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről a juhászbojtárra…
Egészen idáig ugyanaz:

Ezeket mondotta szőke szép Iluska,
S a ruhákat egyre nagy serényen mosta.
Nagyot csobbant ekkor hirtelen a patak,
S kibukkant belőle egy harmadik alak.

Mi a büdös rák ez …? Ehe-ehe-ehe,
Prüszkölt nagyokat a patak dúlt szelleme.
Nem volt nagy növésű, szinte, mint a gyermek,
Bár gyermeknek elég különös egy szerzet.

Gúnyája szokatlan, színes-szűkös, gombos,
nem paraszt, de nem is úr, olyan bolondos.
Orcája hófehér, mint egy kisleánynak,
Orrán meg egy drót ül, vagy mi a jó bánat…?

„Állj, ki vagy, gazember? S mit keresel itten?”
Jancsi szava nem épp szívélyesen dörrent.
Iluska ijedtén beguggolt a vízbe,
Nehogy e legény is térdecskéjét nézze.

A kis fickó így szólt, prüszkölvén a vizet,
„Helló, szép napot kívánok midenkinek!
Zavarásért bocsesz, nem tudom, most mi van,
Úgy volt, hogy könyvtárban ülök a suliban…

Ez most kicsit para, nem lehetek messze,
De majd megmondja az Aplpe-nek a Mapse!”
Avval a kis kobold tarolyába nyúla,
S egy fekete téglát onnan elűhúza.

Még számtalan fordulat van az eredeti sztorihoz képest, de még annál is érdekesebb az a sok plusz információ, ami a könyv olvasása során kiderül.

Például tudtátok, mi az a kronogramma? – Ha van kedvetek, nézzetek utána, vagy a könyv 206. oldalán megtaláljátok!

A könyv egyébként egy kicsit a matekosok és magyarosok közötti „ál-harc”-ról is szól, illetve hogy mindkét tantárgy ugyanolyan izgalmas és fontos lehet, főleg, ha ki kell szabadulnunk egy regényből, amibe véletlenül belecseppentünk! : )

Több részletet nem is szeretnék elárulni, ajánlom, hogy olvassátok el, jó szórakozást kívánok! Ha valaki szeretné, szívesen kölcsönadom, az 5C-ben megtaláltok!

Én csak annyit mondok: Dzsauau aunbéjzéjéjzm! =)